Az Időtlen csak egy bor. A bor.

Ipacs Szabó István tavaly elkészítette 2022 legizgalmasabb borát, az Időtlent. A máriagyűdi borász régi mániája a bortörténet kutatása – elméleti és gyakorlati értelemben egyaránt.*
Az Időtlen nem fehérbor, nem vörösbor, nem a paraméterekkel leírható “nagy” bor, hanem a magyar törvényi szabályozás szerint a bor alapdefiníciója – élőben, palackban. Távol áll tőle mindenféle ezotéria, szubkultúra, szekértábor – a szakralitás mondjuk nem, de azt meg csak a fogyasztói látják bele, ha szeretnék.

Történt néhány éve, hogy megkérték a borászt, nézzen meg egy, a saját területéhez közel eső szőlőt és segítsen eladni. Mivel az egész sztori olyan, mint a világ legjobb lányregénye, Ipacs nyilván annak rendje és módja szerint beleszeretett a kócosba és vállalva annak minden különlegességét, megvette, megmentette és megígérte neki, hogy tehetségük szerint segítik egymást. (Jó, a mondat második felét már én költöttem, de attól még igaz. – a szerk.)

Az ültetvény zsebkendőnyinek látszik, de amikor be kell kóborolni, már nem tűnik annak. Évszázadosnak látszó, a Gyűrűk Urából előkerült szőlő-bonsai-ok nőnek rajta, amiknek a nagyjáról tudni lehet, hogy milyen fajta, de a másik feléről inkább nem. A korukat pedig csak az igazán bátrak firtatják – állítólag már az 50-es években is öreg ültetvény volt – és szerencsére azóta sem jutott az eszébe senkinek kivágni és a mai kor gondolkodásmódja szerint újratelepíteni.
Az Időtlen pontos fajtalistája, de még a tőkeszám sem ismert – van, amelyik szőlőtőke többnek számít, mert magától, bújtatással lett belőle másik is**, de van olyan, ami éppen most adja majd fel, mert ezt az aszályt már nem éli túl. De maga az ültetvény igen.

De milyen A BOR?

Tüneményes. A színe leginkább silleres, mivel fehér és kékszőlő egyaránt van benne, de a savszerkezete messze nem rozés vagy silleres: nagyon tiszta, gyümölcsös, jó ivású és kész. Nincs benne semmi nehézkes “nagyborosság”, semmi olyan, amitől komolykodni kellene az ivása közben: egyszerűen az a bor, ami egy idealizált világban a kenyér mellett a mindennapi betevő lenne. Ez is van ráírva, hiszen a bortörvény megengedi, hogy mindenféle színű szőlőt összeszüretelve készítsen valaki bort, csak épp nem szabad ráírni a színét. Így lesz hivatalosan is bor.
A bemutatóján gyönyörű gesztusként egyszerűen csak kenyeret kínáltak mellé. A kenyeret viszont egy ugyanolyan “megszállott”, az Orma Gerilla Pékség készítette, szintén kísérleti ültetvényekről származó, ősi búzafajtákból – a vekni pedig csigavonalban tekeredett, ahogy az Időtlen palackján a betűk. Ez volt tehát mellé a kenyér.

Hogyan lehet hozzájutni?

Mivel összesen két amforányi készült belőle és az ültetvény mérete miatt a későbbi évjáratokban sem lesz belőle több, pár borkereskedést kivéve gyakorlatilag csak az Ipacs Szabó Birtoktól lehet rendelni közvetlenül, kartononként egy palackot. Azaz ha szeretnéd megkóstolni az Időtlent, innod kell mellé Innijót, Nászút helyettet vagy nemsokára Ég és Földet – de hát ennél nagyobb baja senkinek ne legyen.

Ebben a podcastban pedig sokkal több titkot megtudhattok az Időtlenről magától Ipacs Szabó Istvántól: például, hogy miért téved el néha a mai napig a tőkék között vagy hogy hányan haltak bele Nagy Sándor tisztabor-ivó versenyébe:

*Fun fact 1.: Még azelőtt ez volt az egyik szakdolgozatának témája, hogy véletlenül megvette volna a “ki-tudja-hány-éves-és-mi-nő-rajta” parcellát, amiről megszületett az Időtlen.
**Fun fact2.: Az Időtlen parcellájától 150 méterre jobbra Ipacs Szabó István már próbálkozott azzal, hogy bújtatással vagy vesszőkkel pótoljon elpusztult szőlőtőkéket – ami ugye Európában a filoxéravész óta ELVILEG nem lehetséges, csak homokos talajon. Ott nem is sikerült, a pótlásra szánt hajtások elpusztultak. Az Időtlen parcellájában viszont a saját fejük (vesszejük, haha…) után menő szőlők köszönik szépen, de élnek és gyökereznek. Egyelőre senki nem érti, hogy a pár száz méteres körzetében bizonyítottan a mai napig jelen lévő filoxérát hogyan védik ki ezek a tőkék a saját gyökerükön élve, de megvan a következő kutatási téma.