Villányban értelmet adtak a terroirnak
Az ötödik villányi Franc&Franc konferenciát ezúttal a Terroir, Vineyards & Vintages témakörnek szentelték és már az előzetes jegyeladásokból kiderült: a nagy vörösborok ideje – a mostanában divatos vélekedéssel ellentétben – egy cseppet sem járt le. A kóstolónapra szóló jegyek elővételben elfogytak, de az egy nappal korábban megrendezett fórumon még több izgalomban volt részük a borászoknak és szakmai érdeklődőknek.
Hogy lehet erről egy napot beszélni?
Inkább úgy kérdezzük: hogy lehet csak egy napot? Az előadásokon a szőlőfajta történetéről (a tyúk vagy a tojás kérdéskörre rímelve a Sauvignon volt előbb: a legújabb DNS-vizsgálatok szerint a Franc a Cabernet Sauvignon és a Sauvignon Blanc közös utóda), elterjedéséről, stílusairól kezdve a konkurencia törekvésein át (lásd: az Újvilág és főleg Chile ugyanúgy felfedezte magának önálló szőlőfajtából készült borok remek alapanyagaként, mint Villány), a terriorkísérletekig mindenféle olyan témáról szó esett, ami ugyan lehet, hogy az egyszeri vörösborrajongókat hidegen hagyja, a szakma iránt érdeklődők viszont borzongatóan izgalmasnak találják őket.
Nagyon röviden: a szabályozás szerint Villányi Franc csak premium és super premium kategóriában, szigorúan meghatározott szőlőtermelési és érlelési szabályok szerint készülhet, a végső szót azonban egy borászokból álló grémium érzékszervi vizsgálata mondja ki. Persze ez sokkal bonyolultabb folyamat, de annyira jól működik, hogy a konferencián az is kiderült: a klasszifikációs rendszert a törvényalkotásnál is figyelembe kívánják venni a jövőben – az egész magyar bortermelésre vonatkoztatva.
A terroir kibővítése
A terroir a szó legszorosabb értelmében termőhelyet jelent és mára a borbárok közönsége is szívesen dobálózik vele. A fogalom azonban messze nem csak talajösszetételt jelent, mint amit a legtöbbször értenek rajta: már az első előadásból kiderült, hogy a villányi borászok és kutatók a talajon, a faunán, a szőlőkön kívül az épített környezetet és az ott élő és dolgozó embereket is a meghatározó elemei közé sorolják. A jelentését tehát kibővítették a humán faktorral is, így – bár nehezebben definiálható -, mégis sokkal érthetőbb és érvényesebb jelentéssel töltötték meg. Ez a meghatározás a nagyközönségnek is lefordíthatja, hogy miért teremhet Villányi Franc csak és kizárólag ott, azon a vidéken.
Árulkodó pár hetes minták
Ez persze továbbra is hangozhat ügyes marketing-szövegnek, ha nem támasztanák alá tudományos kutatások. Erről szólt például az egyik legkockázatosabb kísérlet: idén a 2019-es, azaz csecsemőkorú Villányi Franc-mintákat mutattak be, amelyek különböző dűlőkről, de egy külön erre felkért cégnél (a Cellarius Kft-nél), teljesen azonos szüreti időponttal, erjesztéssel, technológiai metódusokkal készültek. Villány dűlőit sokszor szeretik elintézni egy legyintéssel a vulkanikus borvidékekhez képest azzal, hogy a talajszerkezetük túlságosan azonos: barna erődtalaj lösszel és különböző mértékű mésszel. Ehhez képest a kóstolón kiderült: már a pár hetes mintákat figyelve is kardinálisak lehetnek a különbségek. És persze később ehhez adódik a fent nevezett emberi tényező: hogy az érlelés folyamán a borász hogyan képzeli el a Franc-ja jövőjét a későbbiekben.
Ezeket a kutatásokat pedig a villányi borászok beépítik a munkájukba. A tavalyi kísérlet ugyanilyen szigorú körülmények között az élesztők szerepét vizsgálta: a Mokos Pincészet pedig idén már ez alapján a kutatás alapján választott élesztőt a Villányi Franc-nak szánt tételéhez.
A szakmai nap tanulsága szerint tehát a Villányi Franc lehet az a márka, amivel nemcsak a nagy mondatok szintjén, hanem az eredményeket is figyelembe véve, gyakorlatilag is ki lehet lépni a nemzetközi borvilág prémium szegmensének a hadszínterére.
A szőlőfajta következő nagy bemutatója a Borjour Magnum 2020 rendezvényen lesz, melynek kiemelt témája a Cabernet Franc, vezetett kóstolókkal, Villányi Franc közösségi standdal és Cabernet Franc mesterkurzussal.
