Szekszárdon mindenkire süt a nap
Ha a szekszárdi nagy neveket sorolja fel hasból az ember, egyre többször kell mind a két keze, mert az utóbbi években újabb és újabb remek pincék jelentkeznek be a sorba – mint például a Schieber Pincészet. A Karma vagy a Tabu sorozatot már nem kell bemutatni a robbanósan gyümölcsös, “asztalraodacsapós” borok kedvelőnek, de a pincéhez mégis ritkábban zarándokoltunk el személyesen. Eddig.
A szezonnyitó birtoktúrát a Schieber Pincészetnél a szó legszorosabb értelmében kell venni: nem alibiznek némi szőlőnézegetéssel és hordótámasztással, hanem egy több, mint 6 km-es túrát sétálnak végig a résztvevők, ahol a birtok legfontosabb dűlőit másszák meg és kóstolják végig a tőkék között. Idén ötödik alkalommal tette ezt meg több, mint 250 ember, több csoportban, jó nagy zuhéban, gumicsizmában és hatalmas mosollyal az arcán.
Félmillió palack, öt ember és Tom Hardy
Schieberék új pincéje és feldolgozója két éve készült el teljesen a Baranya-völgyben: hogy mennyire csúcstechnológiát képvisel, azt a laikusoknak is egy mondattal el tudjuk magyarázni, anélkül, hogy nagyon szakmázni kezdenénk: tavaly 250.000 palack bort készített el benne összesen 5 ember, idén pedig az új telepítések termőre fordulásával ez erősen karcolni fogja a félmilliót. Igen, öten dolgoznak benne.
Amikor valaki a bor születéséről szeretne többet hallani, akkor mindig érdemes a borászt, de főképp a szőlészt fülön csípnie: általában ők azok, akik nem szeretnek nagy társaságokban, közönség előtt csillogni, viszont úgy beszélnek a szőlőről és a borról, hogy az ember azonnal tőke szeretne lenni a Baranya-völgyben. Itt sem volt másként: Rappay József borász ugyan valamilyen varázslat folytán egyszerre volt ott minden helyszínen, de soha nem bukkant fel úgy, hogy ugyanaz a tétel lett volna a kezében, mint amit pár perccel korábban mutatott.
Sebestyén Ferenc, a vezetőnk pedig nemcsak megadta a főcímet, hanem szó szerint be is mutatta: mire felértünk a birtok legtetejére, tényleg kisütött a nap és az Alföld felől beragyogta az egész borvidéket – márpedig a Tabu-hegyről belátni majdnem az egészet.
Apropó, Tabu-hegy: ez a Baranya-völgy egy kisebb parcellája, ahonnan a hatalmas sikert aratott Kékfrankos is terem és ami – kis léptékben – világhírt hozott a Schiebernek. Az egyik kollégájuk ugyanis Angliába ment dolgozni, ahol összefutott Tom Hardyval, a Taboo sorozat világsztár rendezőjével és főszereplőjével, aki természetesen nem hogy megkóstolta, hanem örömmel be is vásárolt a Tabu Kékfrankosból. (Ennek hallatán pedig a bor- és Tom Hardy-rajongó hölgyek természetesen velem sápadoznak az irigységtől… ) Ennél persze fontosabb lehet, hogy 54 hektár szőlőt gondoznak itt egy tagban, méghozzá bioművelésben – csak épp nem kommunikálják. Azt tartják a legfontosabbnak, hogy a szőlő egészséges legyen és minél szebb borokat adjon – ennek megfelelően művelik, és hogy egy hatóság végül rányomja-e a minősítő pecsétet vagy nem, az másodlagos kérdés.
Barátkozós örömünnep a pincében
Sok-sok éves tapasztalat mondatja velünk, hogy mindig azok a legjobb bulik, amit a szervezők a maguk kedvére is szerveznek: egy-egy boldog társaságba belecsöppenni egészen más érzés, mint megpróbálni felvenni a ritmust. A Schieber-birtoktúra pedig pontosan ilyen: a vendégek jó része nem először jár vissza, a túrát mindenki komolyan vette és bombázták a vezetőket a kérdésekkel és visszajelzésekkel minden egyes helyszínen.
A pincéhez visszaérve pedig a birtok munkatársai várták őket a saját készítésű szarvaspörkölttel és köcsögös babbal, a pár kilométerre tőlük működő picike Kincses Sajtműhely kínálta a sajttálakat, a paksi Présház Kávézó tulajdonosa, Hegedűs László (akit a kávébolondoknak nem kell bemutatni, hiszen ő az Umami Roastery alapítója) személyesen főzte a kávét, a vidék meghatározó ügyvédje az egyik sommelier apukája, a DJ-vel együtt élőben játszó szaxofonos civilben a helyi optikus, a pince tulajdonosai, Schieber Anita és Marcus pedig nem győztek személyesen újabb és újabb tételeket mutatni a vendégeknek – tehát méretek ide vagy oda, az egész nap reggeltől estig valóban baráti, közvetlen hangulatban és nagyon nagy szeretetben telt.
Tehát ha valaki még nem járt a szekszárdi borvidéken vagy a Schieber Pincészetnél, jegyezze fel a következő birtoktúrát, mert egyetlen nap alatt megérti, miért is jó ide születni, akár borként, akár emberként.
