Blaszfémia Csabával: a Vesztergombi Pince
A szüret után egy perccel, az első igazán hűvös esték egyikén ültünk le Vesztergombi Csabával borozni és megpróbálni megfejteni a 2022-es évjárat anomáliáit – amelyek ugye bőségesek. A Szekszárdi borvidéken viszont olyan dolgok is előfordultak idén, amiből egy szőlész-rendező biztos, hogy UFO-s sci-fit forgatna.
Kadarka 2021
“A Covid alatt kipróbáltam a bioművelést: a kadarkával egyszerűen nem lehet megcsinálni. Nem jutottunk ki a szőlőbe, amikor kellett volna, aminek meg is lett az eredménye – 70 hl helyett 5 hl kadarkát szüreteltünk 2020-ban, így az az évjárat kimaradt, nem is palackoztunk önállóan.” – Persze kínunkban nevetünk, mert a kadarka híresen hisztis szőlőfajta, rengeteg mindenre érzékeny és nagyon szeret rohadni, ezért a legtöbb borász óriásiakat küzd vele. A 2021-es évjáratot még nagyon frissen kóstoltuk, de már abban az állapotában is pöfögtek belőle az ibolyák, csillogósan tiszta, jó savú, lendületes kadarka, ami le sem tagadhatná Vesztergombi-származását, mert nyoma sincs benne a kadarkáknál előforduló “madárcsontúságnak”. Van teste, de nincs rajta felesleg.
Malbec 2021
A titkos favorit előtt nem tudtunk szó nélkül elmenni a kékfrankos mellett, amit ugye sokan Szekszárd nagy erősségének tartanak, Csaba azonban finoman szólva is az ellendrukkerek táborát erősíti. Természetesen dolgozik vele (méghozzá hogyan!), de ettől függetlenül úgy tartja, hogy
a kékfrankos ipari szőlő. Szekszárdon megszámlálhatatlanul sokféle kitettség és dűlőváltozat létezik, így gyakorlatilag bármiből lehet nagyon jót csinálni, csak meg kell találni a megfelelő helyet. De akkor miért pont ebből próbálunk?!
Mielőtt a blaszfémia miatt belénk csapna a mennykő a teraszon, gyorsan áttérünk a malbecre: a 2021-es Malbec könnyed, fűszeres, potyognak belőle meggyek, és egy hibája van: túl könnyen nyakalható. Az előzményekből nyilvánvaló, hogy Csaba titkos favoritja a szőlőfajta, amiből ráadásul annyit telepítettek az utóbbi években a borvidéken, hogy nemsokára Szekszárd igazi malbec-nagyhatalom lesz. Ráadásul dolgozni is jó vele: “olyan nagy a bogyója, mint a merlotnak, és olyan meggyes, mint a kékfrankos, csak azzal ellentétben ez nem “hűvös”, hanem inkább meleg bort ad.”
Márpedig a 2022-es időjárásból kiindulva ez a szempont, mármint az üzembiztosság egyre fontosabb lesz: “Nálunk nagyon jó alapanyagok jöttek be a pincébe, nem volt elszállva a cukor, nem égett el a sav és itt aszálykár sem volt, mert a borvidékre jellemző agyagtalaj ugye vízzáró réteg, nálunk pedig még némi eső is volt. Inkább az UV-kártól kellett tartani, hogy megégnek a bogyók, de ha korán kitakarjuk a fürtöket, hogy szokják a napot (ugyanúgy, mint az ember bőre), akkor a jég lesz rá sokkal veszélyesebb. Márpedig a jégkárelhárító rendszer a hirtelen kialauló szupercellák ellen nem használható, idén pedig főleg azok jöttek. Ami pedig valóban anomália, hogy ilyen aszályos nyár után most a botrytisre kell figyelni, ráadásul meglepő fajtáknál, amik korábban nem is voltak rá különösebben érzékenyek. A borvidéken belül is nagyon nagy lesz a szórás, hogy kinek hogyan sikerült a szüret.”
Csaba Cuvée 2017
Ahogy hűlt az idő, úgy kerültek elő a nagyobb testvérek: a rezsirémet gyorsan el kellett ijesztenünk Csabával. (Ahogy említettem, a szüret legvégén beszélgettünk, amikor még csak rettegni lehetett a számláktól, a pontos számokat még senki nem ismerte.)
2017 volt az az év, amikor még volt kedve mindenkinek önfeledten viháncolni, így boldogan idéztük fel – mármint a hosszú évek óta nagy kedvenc bordeaux-i házasítással, amit bármikor, bármilyen közönség előtt boldogan villantunk, hiszen csak sikert hozhat. Vibráló, parancsolóan nagy bor egy csepp nehézség nélkül: sőt, egy kicsit meg is hökkentünk, hogy 5 évesen ilyen fiatalnak tűnik. Ez persze a mi hibánk: valószínűleg leszoktattuk magunkat a magyar bordeaux-i küvékről.
Pedig ezek után került még elő a szintén 2017-es Merlot és a Cabernet Sauvignon: mindkettő akkorát csap az asztalra, amekkorát csak Szekszárd és azon belül is Vesztergombi tud. Kóstolva pedig megértjük, hogy miért áll Csaba újra és újra szembe a széllel a borvidéken, ha a Kárpát-medencei vs. nemzetközi fajták súlyozásáról van szó. A Merlot ugyanis (legalábbis a borász szerint) mostanra állt igazán össze: tele van csokival, meggyekkel, konyakmeggyel, hatalmas, harapnivaló a teste, de mégis kér belőle az ember, addig, amíg csak a palack tart. A Cabernet Sauvignon pedig számunkra igazi mumus: bár sarkos ilyesmit kijelenteni, de idén is ez volt az egyetlen magyar fajtiszta CS, amit őszinte mosollyal tudtunk meginni.
